Lélektani jellemzők

A szülés utáni időszak meghatározó az anyák életében. Amellett, hogy fel kell dolgozniuk a szülés élményét, alkalmazkodniuk szükséges a megváltozott családi rendszerhez, az átalakuló napirendhez, valamint a feléjük támasztott külső és belső elvárásokhoz (Hajduska, 2008). Bár az anya orvosi értelemben vett fizikai felépülése a szülést követően körülbelül hat héten belül végbe megy, a szülés utáni „lélektani felépülés” jóval hosszabb, hónapokon, néha éveken át tartó folyamat (Molnár, 2014).

Kutatásunkban igyekeztünk átfogó képet adni a féléves gyermeket nevelő anyák pszichológiai állapotáról. Megvizsgáltuk, hogy milyen gyakorisággal tapasztaltak szorongásos és depresszív tüneteket, illetve, hogy milyen az élettel való általános elégedettségük. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit több helyen összevetettük a várandósság idején készített adatfelvétel eredményeivel is.

Az anyák döntő többsége legfeljebb ritkán tapasztalt szorongásos tüneteket a kérdezést megelőző két hétben, 9,6 százalékuk ugyanakkor jelentős mértékű szorongásos problémákkal küzdött. Ez az arány a várandósság idején mért 15,1 százalékhoz képest csökkent. A jelentős mértékű szorongásos tünetek számottevően magasabb arányban voltak megfigyelhetők azon anyák körében, akik nem éltek együtt partnerrel, akik négy vagy több gyermeket neveltek, 20 évnél fiatalabbak és maximum általános iskolai végzettségűek voltak.

A depresszióra jellemző tünetek előfordulását egy 8 tételes (0-24 pontos) kérdőív segítségével mértük fel.  Ennek kiértékelése alapján az anyák által adott válaszok összesített átlagpontszáma 3,9 volt, ami azt mutatja, hogy átlagosan nagyon alacsony gyakorisággal tapasztaltak depresszióra utaló tüneteket. Ezt az eredményt összevetve a várandósság alatti felméréssel elmondható, hogy a gyermekük féléves korában az anyák alacsonyabb gyakorisággal tapasztaltak depresszív tüneteket, mint a várandósságuk idején. 

Társadalmi és demográfiai jellemzők szerint a depresszióra utaló tünetek ritkábban fordultak elő a házasságban élő és az egygyermekes anyáknál, illetve a magasabb iskolai végzettség, magasabb jövedelem és tervezett terhesség esetében. Gyakoribbak voltak az ilyen tünetek, ha az anya nem élt együtt partnerrel, legalább négy gyermeket nevelt vagy nem tervezte a terhességét.

Ami az élettel való elégedettséget illeti, azt egy 0-10 fokú skálán mértük fel. Ennek eredményei alapján az anyák döntő többsége, 92,5 százaléka elégedett az életével, hiszen a skála középértéke, vagyis 5 fölötti értéket választott. 34,6 a teljesen elégedett kategóriát jelölte meg, 4,7% a középső, ötös értéket választotta és mindössze az anyák 2,9 százaléka nyilatkozott arról, hogy nem elégedett az életével. A féléves gyermeket nevelő anyák élettel való általános elégedettségének átlaga 8,4 pont volt, ami összevetve a várandósság idején mért értékkel (8,15) valamelyest magasabb.

Az anyák pszichológiai jellemzőiről és a féléves adatfelvételi szakasz további eredményeiről a „Csecsemőkor Magyarországon - Jelentés a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat 2. hullámáról” című kutatási jelentésünkben olvashatnak bővebben.

Felhasznált irodalom:

  • Hajduska M. (2008). Krízislélektan, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
  • Molnár J. (2014). Posztpartum szorongás az anyák kötődési jellemzőinek tükrében, Debreceni Egyetem, BTK: PhD értekezés.