A szülés lezajlása

Magyarországon aggasztóan magas az orvosi beavatkozások aránya a szülés során (Varró, 2015).  A Kohorsz ’18 kutatásban a résztvevő anyák szülésélményének és a szüléshez kapcsolódó orvosi beavatkozásoknak a vizsgálatára is sor került a gyermekek féléves korában. Eredményeinek szerint a szülések igencsak jelentős hányada, 43%-a császármetszéssel zajlott, és mindössze 57% valósult meg hüvelyi úton. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint maximum 10-15 százalék körüli császármetszés arány lenne a kívánatos, az ennél magasabb arány már nem csökkenti tovább a halálozást, viszont számos komplikációhoz vezethet (WHO, 2021).

A mintában szereplő szülések 24%-a tervezett császármetszéssel, 19%-a pedig előre nem tervezett, vagyis sürgősségi császármetszéssel folyt le. Az anyai életkor egyértelműen befolyásolja a császármetszések előfordulásának esélyét: míg a 35 éves és annál idősebb korban lévő nők fele, addig a 25 év alattiak kevesebb mint harmada szült császármetszéssel. Iskolázottság szempontjából a közép- vagy felsőfokú végzettségűeknél magasabb a császármetszési beavatkozás aránya, mint a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzetteknél. Az ellátás típusát vizsgálva az látható, hogy a nőgyógyászati magánellátás növeli a császármetszés esélyét. Akik csak a társadalombiztosítás által fizetett orvosi ellátást vették igénybe, azoknál 35% volt a császármetszések aránya, míg akik igénybe vettek magánellátást a várandósgondozás során, azoknál 48% ennek aránya. Ami a császármetszés típusát illeti, a tervezett császármetszések nagyobb arányban jellemzőek az idősebb korban szülő nőkre, illetve a jobb anyagi helyzetben lévőkre és a magasan iskolázottakra. A sürgősségi császármetszések inkább a 20 éves kornál fiatalabban szülőkre jellemzők.

A császármetszések okaiként legtöbben a gyermek méretét és elhelyezkedését jelölték meg. Megjelent indokként még a korábbi császármetszés, és az anya vagy a magzat egészségügyi problémája. Kényelmi szempontok az anyák bevallása szerint azonban csak minimális esetben álltak a császármetszések mögött.

A természetes úton szülő nők esetében is különböző orvosi beavatkozások fordultak elő. A hüvelyi úton szülők több mint felénél sor került burokrepesztésre, illetve gátmetszésre is, noha ezen beavatkozások rutinszerű alkalmazása ellenjavallt. A burokrepesztés alkalmazása magasabb rizikót jelent különféle komplikációkra, így ennek rutinszerű alkalmazása nem javasolt. Hasonlóan ehhez, szakértők a gátmetszés alkalmazását is csak rendkívüli helyzetekre javasolják (Lothian, 2014), az Egészségügyi Világszervezet 10-15 százalékot javasol optimális gátmetszési aránynak (WHO, 1996).

Összességében minden 10. nő számára rossz élményt jelentett a szülés. A szülésélmény összefüggésben állt azzal, hogy a szülés során milyen beavatkozásokra került sor. A legelégedettebbek a hüvelyi úton szülők voltak, nekik 78%-uk nyilatkozott úgy, hogy a szülés számukra a legmegfelelőbb módon zajlott. A nem tervezett császármetszéssel szülőknek ugyanakkor alig több mint harmada (37%) számolt be pozitív szülési élményről. A rossz szülésélmény emellett nagyobb arányban jellemző a kiszolgáltatottabb társadalmi helyzetben lévőkre: a 20 év alattiakra, az alacsonyan iskolázottakra, az anyagi gondokkal küzdőkre és a partner nélkül élőkre.

Az eredményekből látható, hogy a mintában szereplő szülések kimagasló aránya császármetszéssel valósult meg, és a hüvelyi úton szülőknél is számos beavatkozást alkalmaztak. Az orvosi beavatkozások aránya magasan meghaladja a szakértői szervezetek által irányadót, ami a hazai szülészeti ellátás medikalizált voltát erősíti. Míg egyes szerzők a nők individuumként kezelését és a beavatkozásoktól való tartózkodást hangsúlyozzák, amennyiben nem áll fenn rendkívüli helyzet a szülés kapcsán (Lothian, 2014), addig a medikalizált keretben a szülést veszélyes helyzetként tüntetik fel, ami az orvosi kontrollt legitimálja. A szülő nők szüléssel kapcsolatos elképzelései és tudása sokszor ebben a keretben értelmeződik, így a felesleges beavatkozásokat, erőszakot sem élik meg, értelmezik negatívként (van der Waal és mtsai, 2021).

A hazai szülésekről és a Kohorsz ’18 féléves adatfelvételi szakaszának további eredményeiről a Csecsemőkor Magyarországon - Jelentés a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat 2. hullámáról című kutatási jelentésünkben olvashatnak bővebben.

 

Felhasznált irodalom:

Lothian, J. A. (2014). Healthy birth practice# 4: Avoid interventions unless they are medically necessary. The Journal of Perinatal Education, 23(4), 198-206.

van der Waal, R., Mitchell, V., van Nistelrooij, I., & Bozalek, V. (2021). Obstetric violence within students’ rite of passage: The reproduction of the obstetric subject and its racialised (m) other. Agenda, 35(3), 36-53.     

Varró, G. (2015). Így szülünk mi – szülési lehetőségek és gyakorlat Magyarországon. In B. Kisdi (Ed.). Létkérdések a születés körül. Társadalomtudományi vizsgálatok a szülés és születés témakörében (315-338).

World Health Organization (1996). Care in normal birth: A practical guide. Geneva, Switzerland.

World Health Organization (2021). WHO Statement on Caesarean Section Rates. https://www.who.int/news-room/questions-and-answers/item/who-statement-on-caesarean-section-rates-frequently-asked-questions