Alábbi cikkünkben a Kohorsz ’18 kutatásban részt vevő várandósok foglalkoztatottságának és aktív munkavégzésének arányát, a munka felfüggesztésének időzítését, valamint a kohorsz-babát váró szülők néhány munkavállalási jellemzőjét tekintjük át. 

Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy Magyarországon a hetedik hónapban lévő várandósok 52,7 százaléka bár rendelkezik meglévő munkaviszonnyal, de már otthon - táppénzen vagy egyéb ellátáson - várja a babát. A válaszadáskor összességében mindössze a várandósok 19,7 százaléka dolgozott aktívan. 18,7 százalékuk - bár korábban már dolgozott - a megkereséskor nem rendelkezett munkával, 9,2 százalékuknak pedig még soha nem volt fizetett munkája.

De vajon meddig is dolgoznak pontosan a kismamák? Eredményeink alapján igencsak változó, hogy a gyermeket váró nők mikor függesztik fel a munkát: a foglalkoztatott, de a válaszadáskor már táppénzen lévő várandósok 37,9 százaléka a terhesség 1-12. hetében, 33,6 százaléka a terhesség 13-24. hetében, 28,5 százaléka pedig a terhesség harmadik trimeszterében ment el táppénzre. Ennek időzítése a várandós gyermekeinek számával, életkorával, párkapcsolati státuszával és iskolai végzettségével is összefüggést mutatott.

A harmadik trimeszterben inkább az első gyermeküket várók, a 30-34 éves kor közöttiek és a 40 évesnél idősebbek, a házasok, valamint a felsőfokú végzettségűek hagynak fel a munkavégzéssel. Ezzel szemben korán, már az első trimeszterben az átlagosnál nagyobb arányban mennek táppénzre a harmadik gyermeküket váró, a 20-29 éves, az élettársi kapcsolatban élő, valamint a legfeljebb szakmunkás végzettségű kismamák. Mielőtt rátérnénk a kérdezés idejében is aktívan dolgozó nők foglalkozási sajátosságaira, tekintsük át, hogy milyen munkaerőpiaci jellemzőkkel bírtak összességében a kutatásban részt vevők. A munkaerőpiacon (valaha) aktív várandósok 52,6 százaléka végez (vagy végzett) szellemi munkát, míg a fennmaradó 47,4 százalék fizikai munkát. A munkatapasztalattal rendelkező anyák között az alkalmazotti jogviszonyban dolgozók aránya a legmagasabb, 83,3 százalékos. Ezen belül a két leggyakoribb kategória a beosztott szellemi (a válaszadók 22,4, az alkalmazottak 26,9 százaléka) és a betanított munkás (a válaszadók 20,6, az alkalmazottak 24,7 százaléka) foglalkozási kategória. A vezetőként dolgozók az alkalmazottakon belül 9,7 százalékot tesznek ki. Vállalkozók és önálló munkavállalók ebben a társadalmi csoportban ritkán, mindössze 5,7 százalékban fordulnak elő, és többnyire szolgáltató tevékenységet végeznek. A kizárólag alkalmi munkavégzés 1,7 százalékos arányával a legritkább a várandósok körében, ezekben az esetekben főként fizikai munkákról van szó.

A várandósságuk hetedik hónapjában is aktívan dolgozó várandósok többsége (72,8 százalék) határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozik alkalmazottként, 9 százalékuknak azonban határozott idejű munkaszerződése van. Az aktív kismamák 8,3 százaléka egyéni vállalkozóként, 4,5 százaléka pedig közfoglalkoztatottként (közmunkásként) vállal munkát. Az aktívan dolgozók 12,9 százaléka részmunkaidőben (kevesebb, mint heti 40 órában) dolgozik. A munkahely típusát tekintve a legtöbben (58,3 százalék) teljes mértékben magántulajdonú cégeknél, 31,6 százalék állami vagy önkormányzati tulajdonú munkáltatónál, 2,9 százalék részben állami, részben magántulajdonú munkahelyen, 1,7 százalék pedig nonprofit szervezetnél, alapítványnál dolgoznak.

Az apák munkavállalásáról az anya válaszain keresztül egy egyszerűsített foglalkoztatási kérdéssorral gyűjtöttünk adatokat, amelyek elsősorban az aktivitást, illetve a munkáltató néhány jellemzőjét mutatják meg. Eszerint az alkalmazottak aránya a várandóssal együtt élő partnerek körében 78,6 százalék, vagyis némileg alacsonyabb, mint az anyák esetében mért 83 százalék fölötti érték. A vállalkozó, önálló vagy tulajdonos státusz 12,4 százalékos apai gyakoriságával ugyanakkor a várandósok körében mért arány kétszerese. Az alkalmi munkavégzés szintén kétszer gyakrabban, 3,4 százalékos gyakorisággal jellemzi az apákat. A várandós anyával együtt élő apák 3,4 százaléka nem dolgozott a megkeresés időpontjában. Ez az inaktív foglalkoztatási státusz többnyire munkanélküliséget jelentett.

A gyermeket váró szülők foglalkoztatási státuszának összevetése segít a társadalmi háttér leírásában is. Eszerint ugyanis azonosítható a családoknak egy összesen 2,3 százalékos hátrányos helyzetű csoportja, ahol sem az apa, sem a várandós anya nem állt foglalkoztatásban a válaszadás időpontjában, azaz a gyermekvárás hetedik hónapjában.