Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a gyermekek közös figyelmi képességének fontosságával, ebben a cikkben pedig az egyéves gyermekek általános fejlődését és társas-kognitív képességeit érintjük a Dél-dunántúli Vizsgálat eredményei alapján.

A gyermekek általános fejlődési állapotát az anyai beszámolón alapuló „Ages and Stages Questionnaire – 3” kérdőív segítségével mértük fel, amely öt fejlődési területet vizsgál: a kommunikációt, a nagy mozgást, a finom mozgást, a problémamegoldást és a személyes-szociális készségeket. A kérdőív összesített pontszámát vizsgálva a gyermekek 74 százaléka egészséges fejlődésűnek bizonyult, 22 százaléka a figyelemmel kísérendő, veszélyeztetett övezetbe került, és 4 százalékuk küzdött fejlődési lemaradással.

Azt is megvizsgáltuk, hogy a kérdőív értékei miként függöttek össze az egyéves gyermekek és családjaik bizonyos jellemzőivel. Ami a gyermekek nemét illeti, a lányok problémamegoldó képességeit az anyák némileg fejlettebbnek értékelték, mint a fiúkét. Egyéb nemi eltérés nem volt megfigyelhető. Az anyák iskolai végzettségét tekintve a finom mozgás vonatkozásában találtunk eltérést: a felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák gyermekei magasabb pontértéket értek el ezen a területen, mint az érettségivel rendelkező anyák gyermekei. Mindemellett a 25 év alatti és a 34 év feletti anyák gyermekeinél is nagyobb a kockázata a fejlődési eltérések megjelenésének a finom motoros területeken. A legnehezebb anyagi helyzetű családok gyermekei pedig alacsonyabb személyes-szociális készségeket mutattak, mint a közepes és a legjobb anyagi helyzetű családok gyermekei.

A gyermekek szülő által értékelt általános fejlődése azzal is összefüggést mutatott, hogy miként teljesítettek a játékos közös figyelmi feladatokon. Azon gyerekek, akik társas helyzetekben gyakrabban kezdeményeztek figyelmi interakciókat, némiképp jobb problémamegoldási készséggel rendelkeztek. Azok a gyerekek pedig, akik a közös figyelmi interakcióban képesek voltak jobban követni a partner figyelmét, kismértékben magasabb fejlődési teljesítményt mutattak a kommunikáció, a finom mozgás és a problémamegoldás területén. Ez azt jelenti, hogy azok a gyermekek, akik több olyan társas helyzetben vesznek részt, ahol alkalmuk van megfigyelni és követni a felnőttek kommunikációját (gesztusait, tekintetét), illetve ők maguk is több ilyen közös interakciót tudnak kezdeményezni (pl. kommunikációs jelzésekkel felhívni a szülő figyelmét egy érdekes játékra), több területen fejlettebb képességgel rendelkeznek.

A gyermek kognitív-figyelmi készségeit, az ún. fenntartott figyelmét is vizsgáltuk, vagyis azt, hogy milyen hosszan tudja a figyelmét egy játékos helyzetben egy tárgyra irányítani (jelen vizsgálatunkban egy képernyőn megjelenő rajzfilmhősre). Azok a gyermekek, akik hosszabb ideig voltak képesek figyelmüket fenntartani és irányítani, némiképp jobban közelítettek az életkoruk szerint elvárt fejlődési mérföldkőhöz a problémamegoldás és a finommotoros készségekben.

Az egyéves gyermekek fejlődését fókuszba helyező Dél-dunántúli Vizsgálat módszertani hátteréről és eredményeiről, valamint a gyermekek általános fejlődéséről, az Egyéves kori mérések. Jelentés a Dél-dunántúli Vizsgálatról. Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat című kötetben és annak Lábadi Beatrix által közölt 2.7. fejezetében olvashatnak részletesebben.