A kisállatoknak a családban a gyermekek fejlődésére és érzelmi és fizikai egészségére is pozitív hatása lehet. Veroszta Zsuzsanna közelmúltban megjelent „Kisállattartás kisgyermekes családokban” című rövid tanulmányában a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat másfél éves adatai mentén vizsgálta meg, hogy milyen kisállatokat tartanak a családok, valamint, hogy az állattartás milyen társadalmi és gazdasági háttérjellemzőkkel függ össze.

Eredményei szerint a másfél éves gyermeket gondozó családok több mint fele, 55 százaléka osztja meg otthonát valamilyen kisállattal. Legnagyobb hányaduk kutyát és/vagy macskát tart: 30 százalékuk csak kutyát, 8 százalékuk csak macskát, 13 százalékuk pedig kutyát és macskát is. Emellett a családok 4 százalékában tartanak egyéb kisemlőst, rágcsálót, például hörcsögöt, tengerimalacot vagy nyulat. Díszhalat a családok 3 százaléka, díszmadarat alig 2 százalékuk tart. A terráriumi állatok (kígyó, teknősbéka, pókok) gyakorisága pedig csak 1 százalékos.

A kisállattartás előfordulása nem függött össze számottevően a családok jövedelemi helyzetével, vagy az anyák gyermekeinek számával, munkavállalásával. Az anyák iskolai végzettségével ugyanakkor igen: a felsőfokú végzettségűek kisebb arányban tartanak kisállatokat, különösen kutyát. A kisállattartás emellett a lakóhellyel mutatott összefüggést: jellemzőbb a kistelepüléseken illetve a családi házban élő háztartásokra.

Forrás: Veroszta Zs. (2024). Kisállattartás kisgyermekes családokban. Korfa, 2024/2. szám.