A csecsemőkori temperamentum elméleti meghatározása, mérése és különbségeinek tanulmányozása az elmúlt évtizedekben számos pszichológiai kutatás tárgyát képezte. Sándor Nikolett, Kopcsó Krisztina és Pohárnok Melinda „Féléves csecsemők temperamentumának mérése a Csecsemőviselkedés Kérdőív 15 tételével: pszichometriai elemzés és korrelátumok” című tanulmányukban a Kohorsz ’18 vizsgálat féléves kori adatai alapján járultak hozzá a téma ismeretéhez.

A kutatási szakaszban a csecsemők viselkedését és temperamentumát a szülői megfigyelésen alapuló, 37 tételes Infant Behavior Questionnaire-R-Very Short Form kérdőívből válogatott 15 tétel mérte. A tanulmány célja annak elemzése volt, hogy ez a 15 tétel valóban érvényes és megbízható módon képes-e mérni a féléves csecsemők temperamentumjellemzőit.

A kérdőív tételei három fő vonás mérésére hivatottak. Ezek a pozitív affektivitás/lendületesség (a csecsemő gyakran nevet, aktív, érdeklődő), a negatív affektivitás (a csecsemő gyakran sír, zaklatott, félős), valamint az orientációs és regulációs kapacitás (a csecsemő könnyen megnyugtatható, képes kitartóan figyelni, élvezi a testkontaktust). A szerzők elsőként azt erősítették meg, hogy a Kohorsz ’18 adatain is megfigyelhető ennek a három dimenziónak a szétválása. Megvizsgálták emellett a dimenziók pontszámait és megbízhatóságát, aminek során azt állapították meg, hogy a negatív affektivitás skála megbízható és széles tartományban képes mérni a gyermekek eltéréseit, a másik két dimenzió ugyanakkor alacsonyabb megbízhatósággal jellemezhető, és a szülők döntő többsége nagyon jellemzőnek tartja őket a saját gyermekére.

Ezután klaszteranalízis segítségével a szerzők a gyermekek négy típusát azonosították. A legnagyobb csoportot az átlagos temperamentumú (31,6%) csecsemők alkották. Őket követték azok a gyermekek, akik átlagos pozitív affektivitás/lendületesség és szabályozási képességek mellett alacsony negatív affektivitással (könnyű temperamentum, 28%), vagy magas negatív affektivitással (nehéz temperamentum, 23,8%) voltak jellemezhetők. A legkisebb csoportot, a csecsemők 16,6%-át alacsony aktivitásúnak nevezték el, őket egyszersmind jellemezte az átlagosnál alacsonyabb mértékű pozitív és negatív affektivitás és orientációs és regulációs kapacitás.

Végül a szerzők azt vizsgálták meg, hogy milyen egyéb tényezőkkel függenek össze a csecsemők temperamentumjellemzői. A fiúk és a lányok között nem találtak eltérést. A kis születési súlyú csecsemők nagyobb arányban tartoztak az alacsony aktivitású, és kisebb arányban a nehéz és az átlagos temperamentumtípusba, mint a normális testtömeggel született csecsemők. Emellett azon anyák között, akik megterhelőnek értékelték a gyermekük sírását, vagy gyermekük alvási szokásait, valamivel nagyobb arányban voltak a nehéz temperamentumú és az alacsony aktivitású gyermekek és kisebb arányban a könnyű temperamentumtípusba sorolt csecsemők.

Összességében a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy bár a 15 tételes kérdőívváltozatnak vannak korlátai, hasznosnak bizonyulhat olyan kutatások számára, ahol a temperamentum mérésére csak nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Emellett a szerzők tanulmányában közölt leíró adatok lehetővé teszik a vizsgált alskálákon kapott értékek országosan reprezentatív minta értékeihez való viszonyítását.

Forrás: Sándor N. G. – Kopcsó K. –  Pohárnok M. (2023). Féléves csecsemők temperamentumának mérése a Csecsemőviselkedés Kérdőív 15 tételével: pszichometriai elemzés és korrelátumok. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 24(3), 182–203.