A testmozgás a várandósság időszakában is kiemelt jelentőséggel bír. Sándor Nikolett Gabriella, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének doktorandusza, és szerzőtársai, Boros Julianna (KSH NKI), Kopcsó Krisztina (KSH NKI) és Lábadi Beatrix (PTE Pszichológia Intézet) közelmúltban megjelent angol nyelvű tanulmánya a várandósság idején végzett fizikai aktivitás elterjedtségét, valamint azt vizsgálja, hogy a fizikai aktivitás miként függ össze a nők szociodemográfiai sajátosságaival és mentális egészségével.

A tanulmány a Kohorsz ’18 kutatás első szakaszában, a várandósságuk idején felkeresett 6121 nő adatait elemzi. A szerzők a fizikai inaktivitást háromféle mozgásforma – a séta, a kerékpározás, és a testmozgás (pl. úszás, futás, aerobik) – esetén vizsgálják, és kevesebb mint heti egy óra mozgásban határozzák meg. Megállapítják, hogy a várandósságot megelőző időszakhoz képest a harmadik trimeszterre az inaktív nők aránya mindhárom mozgásforma esetén szignifikánsan nőtt: a séta esetén 33,4%-ról 40,8%-ra, a kerékpározás esetén 72,7%-ról 91,9%-ra, míg a testmozgás esetén 67,7%-ról 89,8%-ra.

A nők szociodemográfiai háttere legnagyobb mértékben a testmozgás előfordulását befolyásolta, emellett ahhoz is hasonlóképp járult hozzá, hogy rendszeresen sétáltak-e. Így például a többváltozós modellben az egyetemi végzettséggel nem rendelkező várandósok 0,2-0,5-ször kisebb eséllyel végeztek rendszeresen testmozgást, és 0,7-0,9-szeres eséllyel sétáltak rendszeresen. Hasonlóképp, az alsó két jövedelmi ötödhöz tartozó háztartásokban élő nőket 0,5-szörös eséllyel jellemezte a rendszeres testmozgás, míg 0,8-szoros eséllyel a rendszeres séta. A budapesti anyákhoz képest a kisebb településen élők jellemzően inaktívabbak voltak. A gyermekszám a kétféle mozgásformára ellentétes hatással bírt: az első gyermeküket váró nők 1,9-szer nagyobb eséllyel végeztek testmozgást, míg 0,8-szor kisebb eséllyel sétáltak rendszeresen, mint a többedik gyermeküket várók.

A kerékpározás mindettől eltérő szociodemográfiai meghatározottságot mutatott. Így például nagyobb eséllyel jellemezte a kisebb városokban élő és az alacsonyabb iskolai végzettségű anyákat. A szerzők szerint feltehetőleg azért, mert az anyák elsődlegesen nem szabadidős, hanem közlekedési céllal kerékpározhattak.

A három mozgásforma közül a mentális egészséggel egyedül a testmozgás mutatott összefüggést: a szorongásos és depressziós tünetekkel küzdő nők 0,5-szörös eséllyel végeztek rendszeres testmozgást a várandósság idején a tünetek egyikével sem jellemezhető nőkhöz képest.

Forrás: Sándor N. G. – Boros J. – Kopcsó K. – Lábadi B. (2024). Physical inactivity during pregnancy: its associations with socio-demographic background and mental health. Demográfia, 67(1), 11–42.