A kismamák várandósság alatti munkavégzése munkajogi, egészségi és persze pénzügyi kérdésektől is függ. A munka törvénykönyve számos ponton – például felmondási védettséggel, munkakör-változtatás lehetőségével, túlóra tiltásával – szabályozza a várandós nők munkahelyi, foglalkoztatási védelmét. A szülési szabadság, melynek teljes időtartama 24 hét, a szülés várható időpontja előtt négy héttel vehető ki. Az az időpont azonban, amikor a kismama úgy dönt, vagy éppen arra kényszerül, hogy abbahagyja a munkát, gyakran ennél jóval korábbi. Ez – a foglalkoztatott kismamák körében - rendszerint táppénz igénybevétele mellett történik, gyakran már a terhesség korai szakaszától kezdődően.

A Kohorsz ’18 kutatás során a várandósokkal a 28-31. terhességi héten készültek interjúk. Többségében tehát 7 hónapos várandós kismamák voltak azok, akik beszámoltak a munkához való viszonyukról és az ahhoz fűződő terveikről.

Válaszaik alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar várandósok terhességük hetedik hónapját már többnyire nem a munkában töltik. A válaszadók mindössze egyötöde, 22%-a dolgozott még ekkor. A többség - a kismamák több, mint fele - ugyan rendelkezett állással, de a várandósság miatt ekkor már otthon volt. Az anyukák 18%-a nem állt foglalkoztatásban a várandósság hetedik hónapjában, további 7%-uknak pedig még egyáltalán nem volt fizetett munkája – utóbbiak többnyire a legfiatalabb korcsoportokat képviselik.

Azok a kismamák – mint láthattuk, több, mint a válaszadóink fele – akik rendelkeznek ugyan állandó munkahellyel, de a hetedik hónapban már nem dolgoznak, többnyire (73%-ban) táppénzes ellátásban részesülnek. A táppénz igénybevétele tekinthető tehát a munkavégzés szülési szabadság előtti beszüntetésének leggyakoribb módjának. Ezt egészíti ki az esetek 7%-ában a felhalmozódott szabadságok kivétele a szülési szabadság négy hetének megkezdése előtt. Nyilván, az aktívan nem dolgozó foglalkoztatottak között vannak azok is (17%), akik várandósságuk ideje alatt másik gyermekükkel anyasági ellátásban részesülnek. 

A munkaviszonnyal rendelkező, ám a 7. hónapban zajlott megkereséskor már táppénzen lévő kismamák a munkavégzés megszüntetésének ideje alapján három alcsoportba sorolhatók. Egyharmaduk már az első terhességi trimeszterben (12. hét előtt) otthon marad és nem dolgozik. Ezt követően, de még a várandósság félideje előtt (a 13. és 20. terhességi hét között) további 31%-uk ment el táppénzre. A 7. hónapban járó, táppénzen lévő várandósok 36%-ban a 21. hetet követő időszakban mentek táppénzre munkahelyükről.

Kik maradnak tovább a munkában?

A magasabban képzett, fizikailag kevésbé megerőltető munkát végző nők.

Amellett, hogy a már kisgyermekes várandósok az anyasági ellátás időszaka alatt nem dolgoznak, a többiek esetében a várandósság alatti munkavégzés korábbi befejezése összefügg a munka jellegével.  Erre utal, hogy a 7. hónapban már inaktív várandósok 25%-a fizikailag megerőltetőnek érezte a (korábbi) munkáját, míg az ekkor még aktívan dolgozók közül mindössze 8% nyilatkozott így. Ezt támasztja alá az az alkalmazottakon belül mért adat, mely szerint a vizsgált terhességi időszakban még dolgozóknak mindössze 18%-a végez fizikai munkát, míg a munkát korábban abbahagyók 38%-a fizikai munkakörből kilépve vált korábban inaktívvá. Azt, hogy vélhetően más jellegű munkákról van szó, jól mutatja az is, hogy az aktívan dolgozók közül 54% a diplomások aránya, míg ugyanez az arány a munkát a 7. hónap előtt abbahagyók körében 38%.