Az alábbiakban Kapitány Balázs nemrégiben megjelent elemzése nyomán tekintjük át a Kohorsz ’18 kutatás bölcsődéztetési terveket érintő eredményeit. A kutatás keretein belül 2018-ban védőnők segítségével 8409, 7. hónapban lévő magzatról, a várandós nőkről és társadalmi-gazdasági körülményeikről gyűjtöttünk adatot. A várandósokat arról is kérdeztük, tervezik-e, hogy a születendő gyermeket bölcsődébe adják, és ha igen, mikor, a gyermek hány éves korában.

A bölcsődéztetési tervek elemzése a várandósok társadalmi-gazdasági körülményei szempontjából azért is különösen fontos, mert amennyiben a rosszabb társadalmi helyzetű, alacsonyabb kulturális tőkével rendelkezők valamilyen okból kevésbé tartják szükségesnek/fontosnak a formális kisgyermekkori ellátórendszer igénybevételét és inkább az informális gyermeknevelési csatornákra támaszkodnak (például nagyszülő) abban az esetben ez a rendszer – akár az állami törekvésekkel szemben – éppen a társadalmi egyenlőtlenségek újraörökítésének az eszköze lehet, teljesen függetlenül az intézményi ellátás korlátaitól.

Korábbi magyarországi adatok szerint (Makay, 2018), hazánkban jelentősek a fenntartások a közvéleményben a bölcsődékkel és a hároméves kor előtti munkavállalással szemben. A Kohorsz ’18 kutatásban kapott adatok ezzel összhangban arra utalnak, hogy a mai magyar várandósok jelentősen megosztottak a bölcsődéztetési terveiket illetően. Mintegy 45%-uk azt tervezi, hogy a gyermeket bölcsődébe adja, 50% az ezt nem tervezők aránya, 5% pedig bizonytalan. A bölcsődéztetési tervek nagymértékben összefüggenek a munkavállalási tervekkel. Azok a várandósok ugyanis akik tervezik gyermeküket bölcsődébe adni, igen nagy eséllyel munkát terveznek vállalni (93%-ban), illetve akik a gyermek hároméves kora előtt munkavállalást terveznek, azok igen nagy eséllyel (83%-ban) egyszerre bölcsődéztetésben is gondolkoznak.

A bölcsődéztetést tervezők többsége (64%) a gyermek kétéves kora körül tervezi bölcsődébe adni gyermekét, 9%-uk ennél is később. 13-18 hónaposan a bölcsődét tervezők 12%-a tervezi a gyermek beíratását, 6%-uk egyéves korban, míg csak alig 1% körüli azok aránya, akik a gyermek egyéves kora előtt tervezik a bölcsődei beíratást. (8% bizonytalan a beíratás idejét illetően.)

A bölcsődével kapcsolatos tervek erős összefüggést mutattak az anyák iskolai végzettségével. Az alapfokú végzettségű várandósok 24%-a, a szakmunkás végzettségűek 34%-a, az érettségizettek 46%-a, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 58%-a tervezte, hogy gyermekét bölcsődébe adja. Fontos eredmény az is, hogy az alacsony végzettségű várandósok nem bizonytalanok, hanem elutasítóak a bölcsődét illetően: 71%-uk nem tervezte a bölcsődei beíratást. A tervek az anya egyéb társadalmi jellemzőivel is összefüggöttek. A fővárosiak és a központi régióban lakók, az idősebbek, és az első vagy második gyermeküket várók az átlagnál nagyobb arányban számoltak a bölcsődével, akárcsak azon várandósok, akik együtt élő partner nélkül vállalták gyermeküket. A bölcsődéztetési terveket emellett az is növelte, ha a várandós lakhelyén volt elérhető bölcsőde.

A kutatásban a tervek mellett a bölcsődével kapcsolatos vélekedésekről is kérdeztük a várandósokat. Az eredmények összecsengenek a korábbi felmérésekkel: a válaszadók 63%-a szerint az a jó a babának, ha az anya legalább hároméves korig otthon marad vele, és a kétéves kor előtti munkavállalást csupán a várandósok 10%-a tartotta jónak a baba szempontjából.