A következőekben arról számolunk be, hogy a Kohorsz ’18 kutatásban részt vevő várandósoknak hány, már megszületett gyermeke van, és ezzel hányadikként érkezik a családba a „kohorszbaba”, valamint milyen elképzeléseik vannak a várandósoknak a további gyermekvállalással kapcsolatban.

Hányadik gyermek lesz a „kohorszbaba”?

A várandósok 46,5%-a első gyermekét várta, azaz a „kohorszbabák” majd felének nem volt „teljes” testvére a születése idején. A második gyermeküket várók aránya csaknem 33% volt. Harmadik gyermekét 14,8% várta, míg a negyedik vagy többedik gyermeke születésére a várandósok 6,7%-a készült. 

Nem meglepő, hogy minél idősebb a válaszadó, annál nagyobb eséllyel várta többedik gyermekét. Míg a tinédzser várandósok 76%-a első gyermekét várta, addig a negyvenesek körében ez az arány már csupán 26,9% volt.

A negyedik vagy többedik gyermek vállalásával erőteljes összefüggést mutatott az iskolai végzettség. Míg a teljes mintát tekintve csupán a „kohorszbabák” 6,7%-a érkezik nagycsaládba, addig a maximum 8 osztályt végzett várandósok csaknem ötöde (19,6%) állt negyedik vagy többedik gyermeke születése előtt. Az első gyermeküket vállalók aránya a középvégzettségűek körében volt valamivel magasabb (52%).

A gyermekek száma a jövedelmi helyzettel is összefüggést mutatott: minél több gyermeke született az anyának a korábbiakban, annál nagyobb volt az esélye annak, hogy a háztartásának jövedelme az átlagosnál alacsonyabb volt.

A fentiek a gyermekek számát az anya szemszögéből mutatták be. Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy míg a „kohorszbabák” 46,5%-a a várandós első gyermekeként születik, addig csak 41,7%-ukra igaz az, hogy születésükkor nem lesz sem „teljes”, sem anyai vagy apai féltestvérük.

Gyermekvállalási tervek

A Kohorsz ’18 kutatásban vizsgáltuk, hogy a részt vevő várandósok összesen hány gyermeket szeretnének, valamint a rövid és hosszú távú gyermekvállalási terveiket. A gyermekvállalási tervek és a gyermekvállalási gyakorlat között lényeges az eltérés, ezen belül is a különböző időtávú tervek megvalósulási valószínűségei feltételezhetően különbözők.

A jelenleg várt gyermeket is beleértve a válaszadók átlagosan 2,5 gyermeket szeretnének összesen. Az átlagnál több gyermeket szeretnének a 40 évesnél idősebb, a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzett és a jelenleg legalább harmadik gyermeküket váró várandósok. Az átlagnál kevesebb gyermeket szeretnének az egyedülállók vagy a partnerüktől külön élők; továbbá, akik első gyermeküket várják, 19 éves vagy annál fiatalabbak, illetve akik legalább érettségivel rendelkeznek.

A nagyobb valószínűséggel bekövetkező rövidtávú szándékok szerint, három éven belül a várandósok 16%-a mindenképpen, míg 19%-a kevésbé bizonyosan, de szintén tervez gyermeket. Egyharmaduk válaszolta azt, hogy semmiképpen nem tervez gyermeket három éven belül (33%).

A hosszú távú szándékok a rövid távúakhoz képest már nem annyira biztosak, és könnyebben maradnak beteljesületlenek, megvalósíthatatlanok. Ebben az esetben közel fele arányban terveznek gyermeket a megkérdezettek (45%).

Ami a demográfiai jellemzőket illeti, a rövid és hosszú távú gyermekvállalási terveket értelemszerűen nagymértékben befolyásolta az, hogy az anyának hány gyermeke született a korábbiakban: minél több, annál kisebb valószínűséggel tervez további gyermeket. Azoknak, akik a „kohorszbaba” személyében első gyermeküket várják, 58%-a szeretne három éven belül további gyermeket, 74%-uk pedig valamikor a későbbiekben.

Emellett rövid távon leginkább a 25-29 éves nők, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a házastársukkal élők és a legalább 50.000 lélekszámú településen élők terveznek gyermeket. Hosszú távú gyermekvállalási tervekről pedig inkább a 29 évesnél fiatalabbak, illetve a legalább érettségizettek számoltak be.

A gyermekvállalási terveket illető bizonytalanság jelei láthatók a „nem tudom” válaszok viszonylag magas (a kutatás kérdései között a legmagasabb) arányában is, mind a rövid (5%), mind a hosszútávú gyermekvállalási terveknél (8%).