A Kohorsz ’18 első szakaszában a várandósokat a gyermekvállalási terveikről és annak körülményeiről is kérdeztük. Amellett, hogy vizsgáltuk, tervezett volt-e a gyermekvállalás részükről, kitértünk a reproduktív egészség kérdésére, a fogantatás körülményeire, beleértve az esetleges nehézségeket, illetve a teherbeeséshez szükséges orvosi beavatkozásokat is.

Eredményeink szerint a várandósok kétharmada tervezte a kohorsz-gyermek vállalását, valamivel több mint negyede azonban nem, 8 százalékuk pedig bizonytalan volt a kérdést illetően.

A tudatos gyermekvállalás összefüggést mutatott a várandós társadalmi-demográfiai helyzetével, így nagyobb arányú volt például a házasságban élők, illetve a magasabb iskolai végzettségű anyák körében. Az idősebb várandósok ugyancsak nagyobb arányban tervezték a várandósságot fiatalabb társaikhoz viszonyítva. A tudatosság összefüggést mutatott továbbá az anyagi helyzettel is: a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók 82 százaléka, a legrosszabb anyagi körülmények között élőknek azonban csak 42 százaléka tervezte a terhességet. Szintén mutatkozott eltérés az anya korábban született gyermekeinek száma szerint: az első gyermeküket váróknak csaknem háromnegyede (73,5 százalék), a negyedik vagy többedik gyermeküket váróknak viszont csak alig több mint negyede (27,5 százalék) nyilatkozott úgy, hogy részéről tudatos döntés volt a gyermekvállalás.

A tervezett várandósságok csaknem háromnegyede (73,6 százalék) egy éven belül létrejött, az anyáknak csak kevesebb mint 5 százaléka várt legalább három évet, viszont néhány extrém esetben akár húsz évig is várakoztak a gyermekáldásra.

Az anyák négyötöde számára nem volt semmilyen egészségi akadálya a várandósság létrejöttének, ugyanakkor a válaszadók 15,9 százaléka szembesült valamilyen problémával, amely nehezítette a gyermekvállalást. Az egészségi probléma a várandósok állítása szerint a szülőpár tagjai közül nagyobbrészt az anyákhoz kapcsolódott. 12,8 százalékuk mondta azt, hogy csak neki volt teherbe esési nehézsége, 1,4 százalék, hogy mindkét szülőt, 1,7 százalék pedig, hogy csak az apát érintette a probléma. Tehát az egészségi problémával küzdők 80,7 százaléka csak az anyákat, 10,6 százaléka csak az apát, 8,7 százaléka pedig mindkét szülőt érintette – természetesen itt a nehézségek ellenére sikeresen létrejött terhességekről beszélünk.

A várandósság létrejötte érdekében a megkérdezettek 15,1 százaléka fordult orvoshoz, az esetek mintegy felében csak az anya, a másik felében a pár mindkét tagja – elenyésző esetben fordult elő, hogy csak az apa keresett volna orvosi segítséget. Az orvoshoz fordulók leggyakrabban nőgyógyász szakorvost (az összes várandós 11,9, a segítséget keresők 84,4 százaléka), meddőségi szakrendelést (4,1 illetve 29 százalék), háziorvost (1,1 illetve 7,5 százalék), és egyéb szakembert (1,9 illetve 13,2 százalék) vettek igénybe.

Az orvoshoz fordulók valamivel több mint felének (53,8 százalék) ténylegesen orvosi segítséggel fogant meg a gyermeke, míg a többiek esetében spontán jött létre a várandósság. Összességében a válaszadó kismamák 7,6 százaléka esett teherbe orvosi beavatkozás révén. A magasabb iskolai végzettségűek, a magasabb jövedelműek, az idősebb, illetve a házasságban élő anyák körében nagyobb volt azok aránya, akik orvosi segítséggel várták gyermeküket.

A különböző beavatkozások közül a leggyakoribb segítség a lombikbébi kezelés volt: az összes terhesség 2,2 százaléka, az orvosi segítséget kérők 28,6 százaléka ennek segítségével lett várandós. Gyakori volt még a hormonkezelés, az inszemináció, illetve a sebészeti beavatkozás alkalmazása is.