Párkapcsolati minőség

Számos korábbi kutatás (Jose és Alfons, 2007; Mortensen és mtsai, 2012) azt az eredményt mutatta, hogy a több gyermekkel rendelkező családokban a szülők alacsonyabb párkapcsolati minőségről számolnak be. Kíváncsiak voltunk, hogy a Kohorsz ’18 várandósság idején felvett adatait megvizsgálva milyen összefüggést kapunk a gyermekszám és a párkapcsolat minősége között. A várandós adatfelvétel során a párkapcsolati minőség négy dimenzióját vizsgáltuk – az anya párkapcsolattal való elégedettségét, és elköteleződését, valamint a szülők között előforduló pozitív interakciók és konfliktusok gyakoriságát.

A kérdést azon 8147 anya súlyozott adatain vizsgáltuk, akik a várandósság idején párkapcsolatban álltak (legyen szó akár házasságról, együttélésről, vagy látogató partner kapcsolatról). Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a mintában az anyák hány százaléka várta az első, második, harmadik, negyedik vagy többedik gyermekét.

Az alábbi ábrán látható, hogy miként jellemezhető az anyák párkapcsolati minősége a harmadik trimeszterben a gyermekszám függvényében. Az elégedettség, elköteleződés, pozitív interakciók esetében a magasabb átlag, a konfliktusok esetén az alacsonyabb átlag utal a jobb párkapcsolati minőségre. Az elégedettséget és az elköteleződést 3-3 tétellel mértük (így az alskálák összpontszáma 3 és 15 pont között változhat). A pozitív interakciók gyakoriságát 5 tétel (5-25 pont közötti összpontszám), a konfliktusok gyakoriságát pedig 6 tétel mérte (6-30 pont közötti összpontszám).

Amint a diagramról leolvasható valóban igaz hazai mintán is az, hogy az első gyermeket váró anyák párkapcsolati minősége a legjobb - náluk a legmagasabb az elégedettség, az elköteleződés, a legtöbb a pozitív interakció és a legkevesebb a konfliktus. Míg a negyedik vagy többedik gyermeküket váró anyák számolnak be a legrosszabb párkapcsolati minőségről - a legalacsonyabb elégedettségről, elköteleződésről, pozitív interakciókról és a legtöbb konfliktusról.

Mindennek hátterében az állhat, hogy minél több gyermeket nevel egy család, annál több feladatot kell a szülőknek, sok esetben kifejezetten az anyának ellátnia. A gyermekek különböző életkorukból kiindulva eltérő szükségletekkel, igényekkel rendelkeznek. Minél több időt és erőforrást igényel a gyermekek nevelése, a róluk való gondoskodás, annál kevesebb idő és energia marad a párkapcsolat ápolására, habár a pároknak szükségük van a kettesben töltött időre a boldog házassághoz (Dew, 2007). Továbbá a több gyermekes családoknak nagyobb anyagi szükségletei vannak, és az anyagi háttér biztosítása nagy terhet és nyomást jelenthet az apa számára, hiszen hosszú időn keresztül kell egyedül gondoskodnia a család anyagi megélhetéséről. Mindez azt eredményezheti, hogy az apa nem tud akkora mértékben jelen lenni a családi életben - akár időben, akár figyelemben, mindez pedig ismételten a párkapcsolati minőség csökkenésével járhat együtt (Dean és mtsai., 2007). Ezért fontos, hogy a gyermekek megszületése után is törekedjenek a párok arra, hogy lehetőségük legyen kettesben minőségi időt eltölteni egymással, amikor csak egymásra és a kapcsolatukra fókuszálnak. Legyen szó akár egy közös vacsoráról, egy randevúról, kedvenc tevékenység együtt végzéséről vagy bármi másról.

Fontos továbbá ezt a kérdést megvizsgálni többváltozós statisztikai eljárásokkal, amely elemzések jelenleg folyamatban vannak, hogy pontosabban lássuk azt, mennyiben köszönhető az itt bemutatott összefüggés például a többgyermekes családok rosszabb szocio-ökonómiai helyzetének.

 

------ 

Hivatkozott irodalom

  • Dean, L. R., Carroll, J. S., & Yang, C. (2007). Materialism, perceived financial problems, and marital satisfaction. Family and Consumer Sciences Research Journal, 35(3), 260-281.
  • Dew, J. P. (2007). Do you have the time? Changes in and implications of spouses' time together (Unpublished doctoral dissertation). Pennsylvania State University.
  • Jose, O., & Alfons, V. (2007). Do demographics affect marital satisfaction?. Journal of Sex & Marital Therapy, 33(1), 73-85.
  • Mortensen, Ø., Torsheim, T., Melkevik, O., & Thuen, F. (2012). Adding a baby to the equation. Married and cohabiting women's relationship satisfaction in the transition to parenthood. Family process, 51(1), 122-139.
  • Kép forrása: freepik.com