A Kohorsz ’18 kutatás nemcsak a gyermekek fejlődését vizsgálja, hanem a kisgyermeket nevelő családok életébe is bepillantást enged. Márpedig egy gyermek születése nagy változásokat hoz magával.

Most a várandósság és a féléves gyermek nevelésének időszakában hasonlítjuk össze az anyákra jutó háztartási munkaterhelés alakulását, és a szülők szerepvállalásainak különbségeit, a Kohorsz ’18 kutatás adatai alapján.[1] Az anyákat várandósság alatt, majd a babák féléves korában arról kérdeztük, hogy bizonyos háztartási terhekből (főzés, mosogatás, takarítás, bevásárlás, apróbb javítási munkák, szabadidő-szervezés és a pénzügyek intézése) mennyi hárul rájuk és ez alapján megvizsgáltuk, vajon növekedtek-e a háztartási feladataik a gyermek megszületése után.

A családokon belüli háztartási munkamegosztással sok Magyarországon végzett vizsgálat foglalkozik. Ezekből jól látszik az, hogy bár hazánkban a nők munkaerőpiaci részvétele is igen jelentős (sokan dolgoznak teljes állásban), a háztartási feladatok megosztásában mégis hagyományosan a nők viselik a nagyobb terhet. Ennek a női „második műszaknak” is nevezett jelenségnek az előfordulása változik aszerint, hogy a pár nevel-e gyermeket, függ gyermekeik számától és életkorától, de befolyásolja a család lakóhelye, a párok iskolai végzettsége és életkora, sőt életkorkülönbsége is.

A korábbi kutatásokból jól látszik, hogy a gyermekvállalás a háztartási munkamegosztás alakulásában döntő tényező. Főként a kisgyermeket nevelő családokban történik meg (a gyermekgondozási feladatok mellett) az egyéb otthoni munkák sokasodása a nők számára, még akkor is, ha ezek többsége eredetileg is egyenlőtlenül oszlott meg a pár két tagja között.

A Kohorsz ’18 kutatás (anyai beszámolókból származó) adataiból látható, hogy már a várandósság idején erősen a nők felé tolódnak el az olyan mindennapi, a családi működés fenntartásához szükséges feladatok, mint a főzés, mosogatás, bevásárlás vagy takarítás. A férfiak leginkább a lakásban, házban, ház körül adódó javításokból veszik ki a részüket. A leggyakoribb közösen vagy megosztva végzett tevékenységek a bevásárlás, a pénzügyek és a szabadidő-szervezés intézése.

A második hullám adatai alapján a gyermek megszületése után, annak féléves kora körül az anyák egy kicsivel még többet mosogatnak és takarítanak, a közösen végzett feladatok pedig szinte minden téren csökkennek. Igaz, a bevásárlás intézése már ritkábban közös tevékenység, ott az apák szerepe nőtt.

A vizsgált családok mindegyikében féléves gyermek nevelkedik, azonban ezek a családok sok esetben már a kohorsz-baba születése előtt is kisgyermekes családok voltak, és a féléves gyermek második, harmadik testvérként érkezett a családba. Érdemes tehát külön vizsgálnunk a munkamegosztást azokban a családokban, ahol a féléves baba az első és azokban, ahol már a többedik gyermek. Az eredmények itt is azt mutatják, hogy habár a rendszeres háztartási munkákból – főzés, mosogatás, takarítás – az anyák határozottan többet vállalnak, mint az apák, ez az egyenlőtlenség még élesebb, ha a féléves baba nem az első gyermekként érkezett a családba. A háztartási feladatok egyenlőtlen megosztása tehát a több gyermeket nevelő kisgyermekes anyákat érinti leginkább kedvezőtlenül. Nem is igazán arról van itt szó, hogy több gyermek esetén az apák vállalnának kevesebb feladatot, sokkal inkább arról, hogy nagymértékben csökkennek a közösen, megosztva végzett háztartási tevékenységek. Az is jól látszik az adatokból, ahogyan a külső (akár fizetett, akár szívesség-alapú) segítség inkább az első gyermekkel otthon lévő anyákhoz érkezik, a második, harmadik gyermek vállalásával már inkább az anya háztartási feladatai sokasodnak.

De vajon milyen mértékben sokasodnak az anyák háztartási feladatai a gyermekvállalás után? És kik azok, akiknek legnagyobb változást jelent ebből a szempontból a gyermek megszületése? Ezt a kérdést úgy tudjuk megvizsgálni, ha válaszadónként elemezzük, hogy várandós korban, majd a gyermek féléves korában hogyan alakul a családon belüli munkamegosztás. Ha megnézzük, hogy az egyes válaszadóinkat hány feladat terhelte a szülés előtt majd a szülés után a felsorolt hét háztartási munkából, akkor a különbség jól mutatja a terhek gyermekvállalás utáni növekedését, esetleg csökkenését. Összességében a várandósokra átlagosan 2,4 olyan háztartási munka jut, melyet alapvetően vagy teljesen ők végeznek. A féléves gyermeket nevelők esetében ez az átlag magasabb, 2,75 kizárólagos feladat. Az anyák egyharmada esetében a várandósság és a gyermek féléves kora között nincs feladatnövekedés. Több mint 40 százalékuk esetében azonban a vizsgált időszakban nőtt az általuk végzett háztartási feladatok száma, többnyire egy-két háztartási többletfeladat ellátásával. Összesen 26 százalék azon anyák aránya, akik a gyermek féléves korában kevesebb típusú háztartási munkát végeznek, mint a várandósság ideje alatt.

Összességében tehát a szülés után átlagban nő az anyákra háruló háztartási munkák száma, de a növekedés egyéni szinten eltérő lehet és sok mindentől függ. Könnyen elképzelhető például, hogy a korábban, a várandósság alatt munkahelyen dolgozó anyák több feladatot látnak el, amikor a féléves gyermekkel otthon vannak. De azt is valószínűsíthetjük, hogy igazából az első gyermek megszületése módosítja jelentősen a háztartási erőviszonyokat. Ezeket a szempontokat azért is hasznos vizsgálni, mert jól megmutatkozik, hogy a nők mely csoportjának jelent a gyermekvállalás egyben nagy (relatív) növekedést is a háztartási munkaterhekben. Ehhez alapul vehetjük a háztartási munkafeladatok számának átlagos különbségét a válaszadók várandósság alatti és utáni életszakaszában.

Ha a várandósság alatti munkavégzés és a gyermekszám (első gyermek-e a féléves baba?) alapján csoportosítjuk a válaszadó anyákat, és ezeken a csoportokon belül vizsgáljuk az átlagos feladatszám-növekedést, akkor jól látszik, hogy habár – ahogy az előbbiekben láttuk – a több gyermeket nevelő anyák végzik a legtöbb házimunkát, a feladatok növekedése esetükben a legkisebb. A háztartási feladatok száma leginkább azon nők esetében ugrik meg, akik várandósságuk időszakában dolgoztak, majd első gyermekükkel maradtak otthon. Úgy tűnik tehát, hogy a gyermeket vállaló családokban munkavállalási időszakot követően az első gyermek megszületése alakítja át leginkább a háztartási munka erőviszonyait a férfiak és nők között, eltolva a feladatokat a nő felé. A korábbi kutatások is azt mutatják, hogy az igazán nagy elmozdulás a háztartási munkamegosztásban (a férfiak javára) az első gyermekvállalással következik be és különösen a kisgyermekes időszakot jellemzi. A szülés utáni félévben azonban a nők feladatterhei minden csoportban növekedést mutatnak.

 [1] A számításokat a Kohorsz ’18 kutatás várandós és féléves gyermeket nevelő anyákkal felvett, egyénsorosan összekapcsolt kérdőívek adatbázisa alapján végeztük. Az előzetes és részleges, súlyozatlan adatbázisok azon első N=4976 várandós válaszadó adatait tartalmazzák, akik a gyermek 6 hónapos korában is válaszoltak a kérdőívre és a két lekérdezés között eltelt időszakban partnerük változatlan maradt.