Korábbi előzetes elemzésünkben részletesen foglalkoztunk a várandósok táplálkozási szokásaival. A kismamák étkezése mellett a magzat egészséges fejlődése szempontjából kiemelkedő fontosságúak lehetnek a táplálkozást kiegészítő vitaminok és ásványi anyagok. A Kohorsz’18 kutatás kérdőívében két vitamin (a folsav, vagyis B9 vitamin és a D-vitamin) valamint három ásványi anyag (vas, cink és magnézium) fogyasztására kérdeztünk rá különböző periódusokra vonatkozóan, azaz külön megemlítve a várandósságot megelőző időszakot, a várandósság első három hónapját, illetve a várandósság negyedik hónapjától a kérdezés idejéig (a terhesség hetedik hónapjáig) terjedő időszakot. Természetesen ezek a vitaminok az élelmiszerek egy részében is megtalálhatóak, ugyanakkor az ajánlások szerint a várandósság alatt, illetve akár már azt megelőzően fontos, hogy kiegészítő vitaminkészítményeket is szedjenek a jövendőbeli anyák.
A várandósság első trimeszterében az anyák háromnegyede gondoskodott az ezen időszak alatt (vagy már a teherbe esést megelőzően is) ajánlott, emelt szintű folsav-bevitelről vitamin, vitaminkészítmény formában. A várandósok 58,7 százaléka – minden bizonnyal a komplex vitamin-készítményeknek is köszönhetően - mind az öt vitamint/ásványi anyagot szedte valamely időszakban, viszont 3,6 százalékuk egyetlen vitamint sem használt az ajánlottak közül.
Az elmaradt vitaminszedés mögött egyértelmű társadalmi különbségek húzódnak. A legfiatalabb, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a legrosszabb anyagi körülmények között élők, a kisebb településeken lakók, illetve a partner nélkül gyermeket vállalók nagyobb eséllyel hagyják ki a vitaminok használatát.
A táplálkozás mellett a testmozgás is rendkívül fontos mind az anya, mind pedig gyermeke egészsége szempontjából. Így a várandósoktól megkérdeztük, hogy milyen gyakorisággal végeztek különböző fizikai tevékenységeket a várandósságukat megelőzően, illetve hogyan változott ez a várandósság alatt. A fizikai aktivitás alatt nemcsak a sportolást értettük, hanem például a helyváltoztatás fizikai erőfeszítést igénylő formáit (sétálás, kerékpározás), valamint a könnyebb és nehezebb fizikai munkát.
A jövendőbeli anyák már a várandósságuk előtt sem tekinthetők különösebben aktívnak: saját bevallásuk szerint a megkérdezettek fele a várandósság előtt nem végzett semmilyen sporttevékenységet. A várandósság alatt a „passzivitási” arány tovább emelkedett, a kismamák háromnegyede (75,9 százalék) nem sportolt. A gyaloglás ezzel szemben mind a várandósság előtt, mind a várandósság idején általánosnak tekinthető: tízből kilenc anya sétált valamilyen rendszerességgel, igaz, hogy egyharmaduk a várandósság előtt/alatt is hetente csak kevesebb mint egy órát. A kerékpározás (beleértve mind a munkahelyre eljutást, mind a szabadidős formáját) a várandósságot megelőzően a kérdezettek kicsit több mint felére volt jellemző. A kerékpárt egyáltalán nem használók 46,5 százalékos aránya jelentősen nőtt a terhesség során, ekkor már 76 százalék nem kerékpározott.
A nehéz fizikai munka végzése nem jellemző a várandósokra. Csaknem háromnegyedük számolt be arról, hogy már a várandósságot megelőzően sem végzett ilyen tevékenységet, a várandósság során pedig 91,5 százalékos ez az arány. A másik véglet ugyanakkor a várandósok 1,6 százaléka, akik még terhesen is hetente több mint három óra nehéz fizikai munkát végeztek (a várandósság előtt ez az arány 11,5 százalékos). A könnyebb fizikai munka, mint a kertészkedés, barkácsolás a terhesség előtt a kérdezettek kicsit több mint felére (54,6 százalék) volt jellemző. Amíg azonban az anyák 10 százaléka korábban hetente legalább 3 órában végzett hasonló tevékenységeket, várandósan ez az arány már csak 4,7 százalék.
A sportolás mind a várandósság előtt, mind a várandósság alatt kevésbé jellemző a legfiatalabb anyákra, az alacsonyabb iskolázottságúakra, a kisebb településen élőkre, a rosszabb anyagi helyzetben lévőkre és a nem párkapcsolatban élőkre. Míg például a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségű nők 79 százaléka nem sportolt a várandósság előtt, a felsőfokú végzettségűeknek csak 28 százaléka (a várandósság során pedig 91,2 százalék vs. 61,3 százalék). A kerékpározás pedig erősen település-függő: a fővárosban élők kétharmada (65,6 százalék), illetve kilenctizede nem biciklizett egyáltalán a várandósság előtt/alatt, viszont a kisebb településeken az sem volt túlzottan ritka, hogy hetente legalább 3 órát kerékpározott valaki.
